WoW története

[Gaara]

Az igazság az, hogy ezzel a Wotlk-val nem arattak olyan nagy sikert, mint szerettek volna. Ha lesz következő kiegészítő, akkor valami tényleg új dologgal fognak előrukkolni. Ugyanazt nem lehet 3x eljátszani.

[stewe02]

már most nem wowozok

D azt írod már nem wowozok és alata üzenet ujra wowolokD

[Pocok]

igen, de azóta eltelt egy hét, és letöröltem, de nem írtam át

[stewe02]

már látom 

[unioatya]

World Of Warcraft legenda

I. Fejezet - A legenda A Titánok és az Univerzum kialakulása The Titans and the Shaping of the Universe Senki sem tudja pontosan, hogyan jött létre az Univerzum. Egyes teóriák szerint egy kozmikus robbanás rázta meg a Nagy Sötétséget (magát az Urt), és végtelen világokat hozott létre - világokat amelyek hordozni fogják a az élet jó illetve gonosz egyedi formáit. Mások úgy hiszik, hogy az Univerzumot egy egészként hozta létre egy hihetetlen hatalommal rendelkezo lény. Habár a kaotikus Univerzumok keletkezése bizonytalan maradt, de az biztos volt, hogy egy hatalmas ero birtokában lévo faj született, hogy egyensúlyt hozzon, békét tartson az Ismert Univerzumban, és orizze a majdani életformákat, amelyek utánuk kialakulhatnak. A Titánok, kolosszális, metálos boru istenek a kozmosz egy távoli zugából felkeresték az újonnan született világokat, és nekiláttak hogy megformálják azokat. Megformálták a világokat, hegységeket emeltek ki a földbol, hatalmas tengereket hintettek el. Erot fújtak a levegobe és a dühöngo atmoszférát hoztak létre. Ez mind-mind része volt az O hosszú távú tervüknek, hogy Rendet tegyenek a Káoszban. Még életre keltettek és megbíztak néhány gyengébb fajt, hogy orizzék a territóriumaikat és vigyázzanak a már meglévo rendszerre. Egy Pantheon nevu elit szekta irányítása alatt a Titánok száz és millió galaxisba hoztak rendet szerte a Túlnani Sötétségben (Great Dark Beyond), a teremtés elso évszázadában. Az elovigyázatos Pantheon, a már létrehozott világok orzése alatt, már korábban is figyeltek a veszélyre, amit a Spirálsemmi (Twisting Nether) gonosz lényei okozhatnak. A Spirálsemmi egy világokon túli kaotikus mágiával átitatott dimenzió, amely összeköti a számtalan univerzumot, otthont ad megszámlálhatatlan gonosz léleknek, és démoni lénynek, akik csak az élok pusztítását, és az élet kiszívását tuzték ki céluknak. Sargeras és az Árulás Sargeras an The Betrayal Idovel néhány démon átjutott a Titánok világába a Spirálsemmibol, ezért a Pantheon megválasztotta a védelmük elso vonalául szolgáló hatalmas harcost, Sargerast. Sargeras huségesen végrehajtotta a feladatát számtalan évezreden keresztül. Felkutatta a démonokat és elbánt velük, ahol csak találkozott velük. Sargeras az Eonok (Isteni év) során két démoni fajjal találkozott, amelyeket csak a fizikális világok uralására és hatalomszerzésre jött létre. Az ördögi eroket használó varázslókból álló Eredar, boszorkány mesterek által felhasznált mágiákat mozgósítottak, hogy megtámadjanak és rabszolgasorba taszítsanak számos világot. A fiatal fajok, amelyek ezeken a világokon voltak, megfertozodtek a démoni eroktol, és maguk is démonokká váltak. Habár Sargeras-nak a majd' végtelen ereje sokkal több volt mint elég ahhoz, hogy legyozze az Eredart, de nagyon nyugtalanította a lények megrontása, és a mindent felemészto gonosz. Sargeras mély depresszióba esett, hogy képtelen megmenteni ezeket a világokat. A rosszkedve ellenére Sargeras megszabadította az Univerzumot, a démonoktól úgy, hogy a boszorkánymestereket csapdába ejtette a Spirálsemmi szélére. A hatalmas Titánnak a növekvo depresszió ellenére szembe kellett szállnia egy egyre hatalmasabb démoni hatalommal: A Nathrezim-mel. A vámpírszeru démon lények faja (Rémület Úrként is ismerek [Dreadlord]) Már sok világot elfoglalt, melyekben árnyakká változtatták az oslakókat. A mocskos Rémület Urak országokat hergeltek egymásnak, lázadásokat szítottak és gyulöletet keltettek. Sargeras könnyedén legyozte a Nathrezim-et, de a harc mély sebeket ejtett a lelkén. Sargeras elvesztette hitét. Többé nem hitt feladatában, hogy rendet teremtsen az univerzumban, sot még a Titánokban sem hitt már? Hírtelen arra eszmélt rá, hogy a sötétségben és magányban csak a káosznak van helye. Titán társai megpróbálták lecsillapítani dühöngo érzelmeit és elmagyarázni neki, hogy hibát követe el, de szavaikat Sargeras csak önzo és megátalkodott tettnek tartotta és elutasította oket. Sargeras dühöngve távozott, hogy megtalálja helyét az univerzumban. A Pantheon mélyen lesújtotta testvérük távozása, de sosem gondolták volna, hogy milyen messzire mehet Sargeras. Idovel Sargerasban egy apró csepp hit sem maradt, és tiszta lelkét felemésztették az árnyékok. Ekkor már Úgy gondolta, hogy a Pantheon tehet a létrehozott világok elbukásáról. Elhatározzta, hogy visszacsinálja a Titánok muvét, és toboroz egy mindent elsöpro hadsereget, hogy a fizikai világot felperzselje és eltörölje. Még Sargeras titáni formája is eltorzult mióta a fertozés úrrá lett nemes szívén. A szeme, haja és szakálla lángolni kezdett, és a régen metálos fényu bore kifakult, és kettényílt, hogy felfedhesse a végtelen pusztítás dühöngo mámorát. Dühében Sargeras szabadon engedte a Nathrezim-et és az Eredart a Spirálsemmibol. Ezek a mocskos lények meghajoltak a hatalmas Titán végtelen ereje elott és huséget ígértek neki, akármilyen sorsot is szánna nekik. Az Eredar köreibol két bajnokot választott Sargeras, hogy irányítsák az O mindent elpusztító seregét. Kil'Jaeden-t azért választotta ki, hogy kutassa fel a sötét szívu lényeket az univerzumban, és velük növelje seregét. A második bajnok Archimonde a Mocskoló (Archimonde the Defiler), azért választatott ki, hogy vezesse seregét azok ellen, akik szembe mernek szállni a Titán hatalmával. A Hatalmas Archimonde is gyujtött maga köré csatlósokat, hogy segítsék ot. A Pokoli urakat (Pit Lord) Mannoroth a Pusztító vezette, Archimonde úgy gondolta ok fogják vezetni az elit seregeket az élok ellen. Amikor Sargeras látta, hogy a végtelennek látszó serege összegyult, és teljesítené minden parancsát, útra keltek a Túlnani Sötétségbe. Ezentúl a sereget csak Lángoló Légiónak ismerték (Burning Legion). Azóta sem tudja senki pontosan hány világot perzselhettek fel maguk mögött hadjáratuk során. A Régi istenek és Azeroth The Old Gods and the Ordering of Azeroth A Titánok Sargerast figyelmen kívül hagyva folytatták útjukat világról világra, hogy rendet hozzanak és mindent úgy csináljanak, ahogy szerintük az való. Utazásuk során egy apró világba értek, amit késobb a lakói Azerothként fognak ismerni. Ahogy végighaladtak ezen az elsodleges létsíkon a Titánok összetalálkoztak néhány ellenséges elementális erovel. Ezek az elementálok minden bizonnyal gonosz Régi Istenek imádói voltak. A Régi istenek távol akarták tartani a világuktól a Titánokat és megvédeni azt érintésüktol. A Pantheont megzavarta a régi istenek Gonosz léte, és hadat üzent minden csatlósnak, aki oket szolgálta. A Régi Istenek serege a leg erosebb elementális lények vezették: Ragnaros a Tuzlord, Therazane a Földanya, Al'Akir a Szélúrno és Nemtulon a Dagály Vadásza. Eme kaotikus erok összecsaptak a Titánokkal. Harcuk keresztül-kasul átjárta a földet. Bár erejük halandó mértékkel hatalmas volt, az Elementálok együttes erovel sem voltak képesek legyozni a Titánokat. Egymás után elestek az Elementálok , és ellenállásuk megtört. A Pantheon elozte az öt gonosz istent. A Föld mélyére béklyózta oket. A Régi Istenek visszatartó ereje nélkül az Elementálok eltuntek az Elsodleges Anyagi Síkról, és egy földöntúli helyre kerültek, ahol az idok végezetéig egymással fognak versengeni a semmiért. Az elementálok távozásával a Természet lenyugodott és békés harmónia szállt a világra. A Titánok látták, hogy a fenyegetés megszunt, és munkához láthatnak. A Titánok sok fajt felébresztettek, hogy segítsék berendezni világukat. A föld mélyén lévo barlangok kiásásához varázslatos élo kobol kifaragták a kis, zömök testu lények formáját (a majdani törpéket). A Tengerek kiterjesztéséhez, és a földek ki emeléséhez a Titánok létrehozták a roppant, de gyöngéd Tengeri Óriásokat. Évszázadokon keresztül formálták ezt a világot a Titánok, mígnem összeállt egy tökéletes kontinensé. A kontinens közepére a titánok egy vibráló végtelen energiát sugárzó tavat öntöttek amit az Örökkévalóság Kútjának neveztek (Well of Eternity). A Kút lesz az élet adója eme világon. A Tó energiái megtermékenyítik a talajt, és életet gyökereztetnek a világban. Nemsoká, növények, fák, szörnyek és egyéb lények gyarapítják az Elsodleges Anyagi Létsíkot. Ahogy leszállt az este a Titánok elnevezték a kontinenst Kalimdor-nak "A idotlen csillagfény földjének" (Land of Eternal Starlight) A Sárkányok Ébredése Charge of the Dragonflights Elégedetten néztek szét ezen a kis világon, és úgy döntöttek a Titánok, hogy elhagyják Azeroth földjét. Megbízták a világ leghatalmasabb lényeit, hogy orizzék Azeroth békéjét, és ellenálljanak bárminek, ami fenyegeti a tökéletes harmóniát. Abban a korban rengeteg sárkány sarj élt, de volt köztük öt, amely vezette saját fajtársait. Ezt az ötöt választották a Titánok a védtelen világ pásztorainak. A Titánok felruházták az öt sárkányt hatalmuk egy részével. Ezek a hatalmas sárkányok (lejjebb felsorolva) a Nagy Lételem Sárkányok néven lesznek ismertek. (Dragon Aspects, nincs jobb fordítás, aki tud szóljon) Aman'Thul a Titánok keresztapja felruházta a hatalmas bronz sárkányt Nozdormut kozmikus erejének egy részével. Nozdormu megkapta az erot, hogy orizze magát az idot, és óvja a sorsot és minden pillanatot a világban. A nyugodt és bölcs Nozdormu az Idotlen néven ismert (Timeless One) Eonar minden élet orzonoje odaadta egy ereje részét a hatalmas vörös leviatánnak Alexstraszának. Késobb Az Élet Hozójaként lesz ismert, és orizni fog minden élolényt az ismert világban. A Bölcsessége és az élethez való affinitása miatt megkapta az uralmat a fajtája felett.O lett a Sárkány Királyno (Dragon Queen) Eonar Alexstrasz húgát is megáldotta. A Gyönyöru zöld sárkány Hiszéra (Ysera) megkapta az álmok fölötti hatalmat. Mély transzba esett, hogy örökké orizze az álmokat, köztük járjon, és élje saját világaként oket. Az Az Álmodó (Dreamer) Néven ismert sárkány birodalma lett a Smaragdos Álom (Emerald Dream) Norgannon, a varázslat orzoje, és mestermágus felruházta Maligos-t (Malygos) tengernyi ereje egy darabkájával. Ezentúl a Varázsszövo-ként (Spell Weaver) lesz ismert, és vigyázni fog a mágiára és minden rejtett tudásokra. Khaz'Goroth a hatalmas kovács, és a földek teremtoje ereje egy részét adta Neltharion-nak a hatalmas fekete sárkánygyíknak. Neltharion a nagyszívu ezen túl a Föld Orzojeként (Earth Warden) lesz ismert, és hatalmat gyakorol minden föld mélyén leledzo dolognak. O Testesítette meg a Föld erejét, és Alexstrasza leghatalmasabb segítojeként állt szolgálatba. A Sárkányok megerosítésének célja az volt, hogy a Titánok távolléte során védelmezzék ezt a világot. Míg a sárkányok a világ védelmezésére készültek fel testben és lélekben, a titánok végleg maguk mögött hagyták Azeroth földjét. Sajnos csak ido kérdése volt, hogy Sargeras tudomást szerezzen az újszülött világ létezésérol? Az Ébredezo Világ és Az Örökkévalóság Kútja The Waking World and the Well of Eternity Tízezer évvel az elso orkok és emberek között dúló háború elott Azeroth egyetlen nagy kontinensnek adott otthont, amelyet tenger vett körül. Ez a hatalmas földtömeg otthont adott különféle ébredezo lénynek és fajnak, melyek a fennmaradásukért küzdöttek az ébredezo világban. A Kontinens közepén egy hatalmas izzó, energiákkal átitatott tó helyezkedett el. A Tó (melyet késobb Az Örökkévalóság Kútjának fognak hívni) volt az élet és a mágikus energiák valódi forrása a világban. Az energiáit a Kút a Túlnani Sötétségbol merítette, és szórta szét varázslatos formájában szerte a világban. Nemsoká egy humanoid faj óvatosan megközelítette a csalogató eroket árasztó Tó szélét. A nomád nép lassacskán primitív települést épített a békés tó partjára. Idovel a Tó hatással volt a népre. Bölcsek, erosek, és idotlenek lettek. Ez a nép felvette a Kaldorei nevet, ami annyit tesz anyanyelvükön, hogy "A Csillagok Gyermekei" (Children of the Stars, mint Kalimdor). A megalakulást megünneplendo templomokat és hatalmas épületeket építettek a Tó köré. A Kaldorei-ek, avagy Éj Tündék (Night Elves) ahogy késobb hívják majd oket, Elune-t, a hold istennot, imádják, és úgy hiszik, hogy a Kút csillámló mélységeiben alszik napközben. A korai papok és látók (Seer, látó) hatalmas óvatossággal tanulmányozták a Kutat, hogy megtudhassák titkait, és erejének forrását. Ahogy nott a Kaldorei-ek népe, úgy fedezték fel Kalimdort, és találtak más lakókat is a kontinensen. Csak a Sárkányoknál idoztek, az óriási gyíkszeru lények visszavonultan éltek, de sokat tettek a világ védelmében. Az Éj Tündék rájöttek, hogy a Sárkányok a Világ Védelmezoinek tekintik magukat, és megegyeztek, hogy olyan titkokat rejtenek lelkükben, amit jobb nyugvóban hagyni. Idovel az Éj Tündék kíváncsisága által barátságok köttettek hatalmas erovel rendelkezo lényekkel. Köztük volt Cenarius, aki az Elsodleges Anyagi Sík erdoinek a félistene. Cenarius megszerette az Éj Tündéket és nagyon sok idot töltött velük, hogy megismerje, és megtanítsa oket a természettel kapcsolatos dolgokra. A békés Kaldorei-ek eros kapcsolatot hoztak létre a természettel és Kalimdor élo erdejeivel. Ahogy a végtelennek tuno évek múltak, az Éj Tündék gyarapodtak mind területük, mind társadalmuk gyarapodott. A templomaik, útjaik, és lakóhelyeik messze elterültek Kalimdor földjén. Azshara a Kaldorei-ek gyönyöru és tehetséges királynoje hatalmas és gyönyöru várost alapított a Tó partján, ami otthont nyújtott alattvalói legnagyobbjainak. Az alattvalók, akiket Azshara Quel'Dorel-nek hívott (azaz a Felsobb Nemzedék [High Born]), felsobbrendunek tartották testvéreiknél magukat. Bár Azsharát mindenki egyaránt tisztelte és imádta, a Quel'Dorei-elet nem szerette a többi Kaldorei. Azshara és a papok kíváncsisága nottön-nott. Azshara ezért megparancsolta, hogy derítsék ki a Kút titkát, és bontakoztassák ki valódi hatalmát. A Felsobb Nemzedék a munkába temetkezett, és fáradhatatlanul kísérletezgetett a Kúton. Egy ido után megtanulták, hogy hogyan kontrollálják és használják fel a Kút kozmikus energiáit. Ahogy a kísérleteik folytatódtak, észrevették, hogy kedvükre teremthetnek és pusztíthatnak a Kút energiái felhasználásával. A Felsobb Nemzedék megtanulta használni a mágia ezen primitív formáját, és máris kijelentette, hogy a mesterei lettek annak. Bár egyetértettek abban, hogy hatalmas veszélyt jelenthet ha a varázseroket felelotlenül használják, Azshara és a Quel'Dorei-ek tovább gyakorolták a varázslás muvészetét. Cenarius és a világosan látó bölcs Éj Tündék figyelmeztették, hogy a varázslatos erokkel való játszadozásnak nem lehet jó vége. Ennek ellenére Azsharáék folytatták a kísérleteket, hogy feltárják a Kút erejét. Ahogy az erejük nott Azshara és a Felsobb Nemzedék megváltozott. Visszautasítók, kegyetlenek, és gyulölködok lettek Éj Tünde testvéreikkel szemben. Végül odáig fajult a dolog, hogy az egykoron szereto anyaként viselkedo Azshara senki mással sem beszélt, csak a szerinte megbízható Quel'Dorei papokkal.

[unioatya]

World Of Warcraft legenda

Egy ifjú tudós Tombolóvihar Malfurion (Malfurion Stormrage), aki a druidizmus primitív formáját tanulta, úgy vélte, hogy egy gonosz ero szállta meg a Felsobb Nemzedéket, és az o szeretett királynojét. Bár bizonyítéka nem volt a gonosz jelenlétére, érezte, hogy az Éj Tündék élete hamarosan gyökeresen meg fog változni? Az Osök Háborúja The War of the Ancients A Felsobb Nemzedék vakmero, ám ostoba kísérletei energia nyalábokat juttattak át véletlenül a Kúton a Túlnani Sötétségbe. Az energiatorzulásokat borzasztó idegen lények észlelték. Sargeras - Minden Élet Ellensége, a Világok Pusztítója - érezte az elszabadult energiákat és ezek az energiák elcsalták a messzi dimenzióba. Kémkedések és megfigyelések után Sargerast végtelen éhség kezdte gyötörni, amit csakis az Örökkévalóság Kútja tudna csillapítani. A Névtelen Üresség (Nameless Void, a Túlnani Sötétség egy kis szeglete) nagyura eltökélte, hogy elpusztítja ezt a világot, és megszerzi magának az energiáit. Sargeras összehívta a Lángoló Légiót, és a védtelen Azeroth irányába vették irányukat. Sok száz, az univerzum másik szegletébol származó démon állt harcra készen. Sargeras legfobb vezérei, Archimonde a Mocskoló, és Mannoroth a Pusztító készen álltak a támadásra. Azsharát a kút hatalma uralma alá vonta. Kész volt isteneként tisztelni Sargerast, és átjutást garantálni az o világukba. Még a Felsobb Nemzedéket is megzavarta a hatalmas ero, és eztán istenükként tisztelték Sargerast. A huségük bizonyítékaként Azshara és szolgálói egy kaput nyitottak az Örökkévalóság Kútjának közepében, hogy Sargeras csatlósai gond nélkül átjuthassanak. Miután minden elokészület megtörtént Sargeras megkezdte a katasztrofális kimenetelu inváziót. A Lángoló Légió harcias és vad démonjai átözönlöttek a kapun és ostromolni kezdték az Éj Tündék alvó városait. Archimond és Mannoroth vezetésével a Légió elözönlötte Azeroth földjét. Csak hamut és pusztítást hagytak maguk mögött. A Démon Lordok Pokoli Szolgákat (Infernal) hívtak a földre, melyek úgy zuhantak alá az égbol, mint tomboló meteorok. A Pokol Orzok (Doom Guard) el lepték a földet, és mindenkit lemészároltak, aki csak az útjukba került. A Bátor Kaldorei-ek szembeszálltak a Légióval, de centirol centire fel kellett adniuk a földjüket. Malfurionra hárult a feladat, hogy segítséget találjon szorult helyzetben lévo testvéreinek. Tombolóvihar, akinek a saját testvére Illidan is használta a Felsobb Nemzedék mágiáit, feldühödött a felsobb osztályok megrontásán. Malfurion meg gyozte Illidant, hogy hagyja abba a megszállott hatalomhajhászást. Ezután útra kelt, hogy felkeresse Cenariust, és verbuváljon egy ellenálló sereget. Egy gyönyöru ifjú papno Suttogószé Tyrande (Tyrande Whisperwind) beleegyezett, hogy csatlakozik a Tombolóvihar testvérekhez Elune nevében. Bár Malfurion és Illidan mindketten szerették Tyrandet, mégis, Tyrande szíve csak Malfurioné volt. Illidan megvetette a bátyja szerelmét, de tudta, hogy a szívfájdalma semmi a varázsszomjához képest. Illidan, aki a varázslatos energiák függoje volt, nagyon nehezen bírta ki, hogy nem tehette rá a mancsát megint a Kút csodálatos energiáira. Tyrande segítségével sikerült felül kerekedni varázsszomján. Ezután segített a bátyjának, hogy megkeressék és segítségül hívják a félisten Cenariust, aki visszahúzódva él valahol. Cenarius, aki a szent Hold Tisztásán (Moonglade) élt a Hyjal Hegy közelében, bele egyezett, hogy segít az Éj Tündéknek megkeresni a Sárkányokat. A Sárkányok meghallgatták a kérésüket, és máris elindultak a hatalmas Alexstrasza vezetésével, hogy szembeszálljanak a lángoló Légióval. Cenarius, a természet erejét segítségül hívta. Fa Emberek (Tree Ent) tömegét küldte az ellenségre, hogy harcoljanak a földjükért. Ahogy az ellenálló sereg közeledett Azshara temploma felé, mindent elsöpro csaták alakultak ki. A Légió hatalmas erejét látva Malfurion és társai rájöttek, hogy nem lehet a légiót nyers erovel legyozni. Miközben gigászi harc dúlt a város körül, Azshara várakozott Sargeras megérkeztére. A Légió Vezére készen állt arra, hogy átlépjen a Kútban létrehozott kapun. Ahogy a hatalmas démoni árnyék egyre gyult a kapunál, Azshara maga köré hívta legerosebb és legtehetségesebb követoit. Csakis az o általuk összegyujtött és együttesen használt varázslat lenne elég eros, hogy átjuttassák Sargerast világukba. Ahogy a harc dúlt Kalimdor mezején az események szörnyu fordulatot vettek. A pontos körülmények elhalványultak az ido folyamán, de tudni lehet, hogy Neltharion a hatalmas Föld Sárkány bele orült a légió egyre növekvo nyomásába. Mint egy hatalmas fekete láng, szétterjesztette szárnyait, és pikkelyei alól tuzként tört elo a mindent elsöpro düh. Új nevet talált magának, amitol majdan mindenki félni fog: Halálszárny (Deathwing). A Sárkány testvérei ellen fordult, és elterelte figyelmüket a Légióról. Halálszárny hírtelen árulása olyan hatással volt a sárkányokra, amelyet sosem hevert ki az öt sárkány nemzedék. Sérülten és rémülten, a sárkányok kénytelenek voltak cserbenhagyni halandó szövetségeseiket. Malfurion és társai alig élték túl az elkövetkezendo mészárlást. Malfurion rá eszmélt, hogy a Kút a kapocs a fizikai és a démoni világ közt, ezért mihamarább el kell pusztítani. A Társai, tudván, hogy a Kút volt halhatatlanságuk forrása, elborzadva hallgatták végig a Malfuriont. Tyrande látta Furion tanácsában a bölcsességet, és rávette Cenariust és bajtársait, hogy támadják meg Azshara templomát, és találjanak módot arra, hogy elpusztítsák a Kutat. A Világ Szétszakadása The Sundering of the World Illidan annak tudatában, hogy soha többet nem használhat mágiát, ha a Kút elpusztul, önzo módon elhagyta társait, és elment figyelmeztetni a Felsobb Nemzedéket. Malfurion és Tyrande szerelme és a mágiához való kötodésének nagysága miatt nem érzett lelkiismeret furdalást Illidan amikor átállt Azshara és csatlósai mellé. Mindenek felett Illidan minden áron meg akarta védeni a Kutat és a benne rejlo eroket. Malfurion testvére árulása után, megtört szívvel ugyan, de elvezette bajtársait Azshara templomának szívébe. Ahogy meg ostromolták a legfobb termét a templomnak, a Quel'Dorei-ek éppen a végso idézésnél tartottak. Az instabil energia egy hatalmas Vortexet hozott létre a Kút dühöngo mélyében (Vortex = Dimenzió kapu) Ahogy Sargeras rémes árnyéka egyre közelebb került a felszínhez, Malfurionék támadásba lendültek. Azshara, miután megkapta Illidan figyelmeztetését, túlságosan is fel volt készülve a támadásra. Majd' minden támadó odaveszett az orült királyno elleni csatában. Azshara orei elkapták Tyrande-t miközben megpróbálta hátulról megölni az áruló királynot. Tyrande, bár az orökkel elbánt, súlyos sebeket szerzett . Ahogy Malfurion megpillantotta sebzett szerelmét, vérszomjas dühbe gurult. Ez lett Azshara halálának pillanata. Ahogy a harc folyamatosan dúlt a templomban és körötte, Illidan árnyként tunt fel a Kút közelében. Letérdelt, és a különlegesen elkészített fiolákat megtöltötte a Kút vibráló vizével. Tudta, hogyha a Kút elpusztul, nem marad a varázslatos energiákból, ezért ezt a maradék szent vizet meg akarta tartani magának. Malfurion és Azshara harca megzavarta a precízen elokészített varázslat folyamát. Az instabil Vortex megsemmisült a Kútban. Ez a robbanás örökre meg változtatta a földet. A robbanás megrázta a megkínzott földet, és rengések sorozata vágott át a kontinensen. Miközben a harc a Légió és a Tündék között még mindig dúlt, az Örökkévalóság Kútja összedolt és egy hatalmas robbanást eresztett útjára. A robbanás megrázta a földet, és feketére festette az eget. Ahogy a föld meghasadt, az óceán elözönlötte a hajdani Kút helyét, hogy begyógyítsa a földön keletkezett hatalmas sebet. Közel 60%-a a régi földnek semmivé lett. Ahol egykoron a Kút állt, ott most egy örökké dühöngo vízi örvény dúl, ami lecsillapíthatatlanul fog kering örökké. A brutális seb, amelyet a föld testén ejtettek sosem tunik el, és erre emlékeztetni fog Az Örvény (Maelstrom)? Ez lett az emléke az egyszer virágzó kontinensnek és pusztulásának. Azshara és a Felsobb Nemzedék túlélte a robbanást. Megkínozva és átváltoztatva Azshara és követoi a tenger mélyére számuzettek a Kút földöntúli energiái által. Elátkozva - átváltoztatva - új alakot öltöttek. Belolük lettek a kígyószeru lények, a Nagák. Azshara maga is szörnyuséges külsore tett szert. Ez a külso tükrözte a lelkében örökké ott lakozó gyulöletet és ocsmányságot. Odalent, Az örvény mélyén a nagák létrehoztak egy várost, Nazjatart, hogy újra összeszedjék erejüket. Tízezer évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a nagák felfedjék létezésüket a felszíni világ elott? A Hyjal Hegy és illidan Ajándéka Mount Hyjal and Illidan's Gift Az Éj Tündék, akik túlélték a kataklizmát az újonnan keletkezett nyugati kontinensre menekültek és telepedtek le. Valahogyan, tán Elune áldásának köszönhetoen, Malfurion, Cenarius és Tyrande túlélték a kontinensek szétszakadását. Eme hosök megegyeztek, hogy új otthonokat építenek népüknek. Bár a Sargerast és a légiót lesöpörték az ismert világ felszínérol, az újrakezdés Malfurionékra hárult. Sok Felsobb Nemzedékbol származó Éj Tünde is túlélte a katasztrófát a többi Éj Tündével együtt. Bár Malfurion nem bízott a Quel'Doreiek céljaiban, tudta, hogy a Kút ereje nélkül nem okozhatnak kárt. Éj Tündék tömeges partra szállása után, észrevették, hogy a Szent Hyjal Hegy átvészelte a robbanást. Egy új lakóhely felépítésének reményében Malfurion és a túlélok útra keltek, és elérték a szélfútta Szent Hold Tisztást (moonglade). Ahogy feltérképezték a hegyet, rá leltek egy nyugodt kis tóra a hely közepe tájékán. Elborzadva látták, hogy a tó tele volt varázslatos energiával. Illidan is túlélte a Szétszakadást, és már Malfurionék elott oda ért a tóhoz. Az orült varázs utáni hajszája miatt beleöntötte Kút vizét a tóba, amit a fiolákban orzött meg. Ezzel a tó megtelt energiákkal. A régi Kút energiái villám gyorsan átjárták a kis hegyi tavat, és így meg született az új Örökkévalóság Kútja. Illidan úgy gondolta, hogy az új Kút egy ajándék lesz a késobbi generációk számára, ezért meglepte, hogy testvére levadászta és elfogta. Malfurion elmagyarázta testvérének, hogy a mágia eredendoen gonosz, és csak káoszt és szenvedést hozhat a világba, ennek ellenére Illidan nem akarta feladni varázs képességeit. Tudván, hogy Illidan orült tervei hova vezethetnek, Malfurion úgy döntött, hogy egyszer s mindenkorra elintézi az Illidannal kapcsolatos problémát. Cenarius segítségével Malfurion bebörtönözte Illidant a föld mélyére, ahol láncra verve és erotlenül fog szenvedni az idok végezetéig. Furion felhatalmazott egy ifjú ort, Árnydal Maiev-et (Maiev Shadowsong), hogy vigyázza Illidant mindörökre. Cenariusék tudták, hogy az új Kút elpusztítása még nagyobb kárt tehet a földben, inkább békén hagyták. Malfurion kijelentette, hogy soha többé nem fogják gyakorolni a mágiát. Cenarius vezetésével újra fel elevenítették a druidizmus osi muvészetét, hogy meg tudják gyógyítani erdejeiket, és földjüket. A Világ Fa és a Smaragdos Álom The World Tree and the Emerald Dream Éveken keresztül dolgoztak fáradhatatlanul az Éj Tündék osi földjük újjá építésén. Most nem akarták, hogy az utak és templomok elvegyék az életet a fáktól és a természettol, úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha a házaikat és épületeiket a fákra építik. Nemsoká eljöttek a sárkányok, akik túlélték a Szétszakadást. Alexstrasza a Vörös, Hiszéra a Zöld, és Nozdormu a Bronz leereszkedtek a druidákhoz, hogy felmérjék a munkájukat. Malfurion, akibol idoközben Fodruida lett, köszöntötte a Sárkányokat, és elmesélte nekik az új Kút kialakulásának rövid történetét. A Sárkányok figyelmeztették az Éj Tündéket, hogy amíg a Kút létezik, a légió egy napon vissza fog térni. A Sárkányok és Malfurion megállapodtak, annak érdekében, hogy soha többé ne térhessen vissza a légió. Alexstraza elhelyezett a kútban egyetlen árva makkot. A makk, a varázslatos erok hatására, hírtelen életre kelt, és hatalmas fa nott belole. A hatalmas Fa gyökerei a Kút vize által nottek, és úgy tunt, hogy a lombja az egek csúcsát ostromolja. A Fa szimbolizálja az Éj Tündék összeköttetését a természettel, és életadó energiái gyógyítják majd meg a világot. Az Éj Tündék a Nordrassil nevet adták a fának, ami annyit jelent anyanyelvükön, hogy "A mennyek koronája". (Crown of The Heavens) Nozdormu varázslatot szott a fára. Amíg a fa áll, az Éj Tündék sosem öregszenek meg, vagy esnek betegségek áldozatául. Hiszéra szintén megvarázsosította a fát. Hozzáláncolta a saját birodalmához, a Smaragdzöld Álomhoz. A Smaragdos álom, egy hatalmas végtelennek tetszo álomvilág a fizikai síkon túl. A druidák, köztük Malfurion is, hozzá lett láncolva spirituálisan a fához. A megállapodás szerint a druidák beleegyeztek abba, hogy évszázadokon át alusszák majd az álmot, és eközben Hiszéra birodalmában kószálnak, és gyarapítják azt. Bár félve vesztegettek el annyi évet az életükbol, önzetlenül bele egyeztek a druidák, hogy részei legyenek az Álomnak. A Tündék számuzetése Exile of the High Elves Az évszázadok múltával az Éj Tündék népesség nottön-nott és népességük elterjedt a Hyjal hegyet körülvevo erdoben, amit ok Ashenvale Erdonek neveztek. Sok olyan lény, amelyek nem voltak jelen a Szétszakadás elott, ide költöztek. Furbolgok (Medve emberek) és Quilbore-ok (Vaddisznó emberek) lakták az erdo nyugodtabb szegleteit. A Druidák irányítása alatt jól érezték magukat az Éj Tündék. békében és nyugalomban éltek a csillagok vigyázó tekintete alatt. Annak ellenére, hogy az Éj Tündék békességben éltek, nagyon sok Felsobb Nemzedékbol származó Tünde ugyanúgy szomjazott a mágia erejeire, ahogy Illidan tette. Már össze voltak kötve a mágikus energiákkal, és alig bírtak élni nélkülük. Dath'Remar a Felsobb Nemzedék maradékának vezetoje, pimasz módon nyilvánosan gúnyolta a druidákat, hogy gyávák, mert visszautasítják a varázslatot, amit úgy gondol, hogy jog szerint az övék. Malfurion és a druidák elutasították Dath'Remar pimasz vádaskodását, és megmondták neki, mindenféle varázshasználat halálbüntetést von maga után. Annak reményében, hogy megtörik a druidák törvényét Dath'Remar és követoi varázs vihart küldtek az Ashenvale erdore. A Druidák nem kockáztathatták népük kipusztulását, úgyhogy megelégelték a Quel'Dorei-ek pimaszságát és számuzték oket. Dath'Remar és társai örültek, hogy végre megszabadulhatnak korlátozott testvéreiktol. Különleges hajókon elindultak, hogy új otthon és energiaforrás után nézzenek. Bár nem tudták mi vár rájuk Az Örvényen túli földön, biztosak voltak abban, hogy találnak egy helyet, ahol letelepedhetnek, és nyugodtan folytathatják mágiával kapcsolatos dolgaikat büntetlenül. A Quel'Dorei-ek kikötöttek a majdan Léguraföldnek (Lordaeron) nevezendo kontinensen. Azt tervezték, hogy fel építik saját városukat, Quel'Thalast, ahol végre kibontakoztathatják mágikus képességeiket, és megtagadhatják az Éj Tündék hold imádatát, és éjszakai életét. Ezek után mindörökre a napot fogják imádni, és csak Nemes Tündéknek ismerik majd oket (Ezentúl "Tünde" ként fogjuk említeni) Az Orszemek és a Hosszú Virrasztás The Sentinels and the Long Vigil Kárhoztatott testvéreik távozása után az Éj Tündék folytathatták varázslatos földjük figyelését, és orzését. A Druidák érezték, hogy a mély álmuk végének ideje közeledik, ezért elbúcsúztak családjaiktól, hogy kipihenjék magukat, ahogy a megállapodásban meg volt írva. Tyrande, aki Elune Fopapnojévé avanzsálódott, kérte Malfuriont, hogy ne hagyja itt ot Hiszéra kedvéért, és ne lépjen be a Smaragdos Álomba. De Malfurion becsülete megkívánta, hogy csatlakozzon társaihoz, és azt monda a szerelmének, amíg szerelmüket igaznak tartja, sosem fogja ot elfelejteni. Elhagyatva egyedül, Tyrande összegyujtött egy eros védelmezo csapatot az Éj Tündék közül. A képzett harcosnok késobb Orszemeknek hívatják magukat. Bár leginkább egyedül szerették járni az erdoket, és vigyázni Ashenvale-re, sok szövetségesük volt a természetben, akik bármikor hajlandóak voltak segíteni sürgos esetekben. Cenarius a félisten a Hyjal hegy közelében maradt, és fiaival, a Liget Oreivel (Keeper of The Groove) figyelték az Éj Tündék tevékenységét, és sokszor segédkeztek a béke fenntartásában. Még Cenarius ifjú és szégyellos leányai a Driádok (Dryad) is egyre gyakrabban mutatkoztak az erdokben. Tyrande-t bár lekötötték feladatai, kevés örömet lelt a világban Malfurion nélkül. Sokszáz évig aludtak a Druidák, eközben Tyrande félelme, hogy a légió újra támadni fog, egyre csak nott. Nem tudta kizavarni a gondolatot a fejébol, hogy a légió még ott van a Túlnani Sötétségben valahol, és azt tervezgeti, hogy bosszút áll az Éj Tündéken és Azeroth világán.

[unioatya]

World Of Warcraft legenda

2. fejezet: Az Árny visszatér Deadwind Pass mélyén nyughatatlan szellemek kóborolnak Kharazan sötét termeiben, ahol a démoni hatalom uralta varázsló, Medivh utolsó napjait töltötte. Megkísértve az itt orzött, az ido homályába veszett titkokról szóló híresztelésektol, kalandozók kezdtek feltunedezni a kísértetjárta toronyban. A misztikus erodítmény titokzatos folyosóin horrorisztikus rémálmok ébredeznek. Valahol máshol már mocorog Nozdormu, a szendergo sárkány. Az idotlen megérezte a veszélyt, mely hon szeretett idofolyosóit fenyegeti. Homályos célok vezérelte ügynökök szivárogtak be a Caverns of Time-ba, három kulcsfontosságú történelmi esemény szabotálását kísérelve meg: Thrall szökését Durnholde-ból, a monumentális mount hyali csatát, és azt, hogy Medivh megalkossa a Dark Portalt. Hogy szembeszálhasson a rettenetes fenyegetéssel, Nozdormu hosöket toboroz, akik segítségével megvédheti az ido szerkezetét a menthetetlen és végleges megbomlás veszélyétol. A jövo veszélybe kerülésével a múlt egy relikviája is a felszínre került, s megújult energiákat sugároz. Ez az ereklye tette képessé Lord Kazzakot, hogy újra muködésbe hozza a mostani Dark Portalt, s megnyissa a kaput... 3. fejezet: Draneo végzete Kil'jaeden és az árnyék paktum Körülbelül a földi Medivh születésekor Kil'jaeden a Spirálsemmiben várakozott és tervezgetett. Egy második invázió terveit szövögette mestere parancsára. Nem engedhette meg magának, hogy hibázzon. Kil'jaeden sejtette, hogy mielott a Légió ismét visszatérhetne, meg kell gyengíteni Azeroth védelmét. Ha a védelmezo fajokat, mint az Éj Tündéket és a Sárkányokat, egy új fenyegetés fogadná, nagyobb eséllyel tudna a Légió tudtuk nélkül átjutni Azerothba. Kil'jaeden Abban az idoben fedezte fel Draenor friss világát a Túlnani Sötétségben. A sámán mágiával foglalkozó, harcias Orkok, és a békés Draenei-ek otthona idilli hely volt. Az Orkok a prérin vadásztak sport gyanánt, míg a Draeneiek inkább hatalmas városokat építettek a hegyek csúcsai közt. Kil'jaeden tudta, hogy Draenor oslakói tökéletes szolgálói lennének a Légiónak, ha megfeleloen ösztönöznék oket. A két faj közül az Orkokat vélte könnyebben megronthatónak Kil'jaeden. Lenyugözte az ifjú sámánt, Ner'zhul-t, csakúgy, mint korokkal ezelott Sargeras tette Azsharával. Kil'jaeden a sámán befolyását használva terjesztette el az Orkok közt a brutális érzéseket és a harci kedvet. Ekkortól kezdve a békésnek mondható Orkok már vérszomjas harcosok lettek. Kil'jaeden eztán sürgette Ner'zhul-t, hogy végleg adja át magát és népét neki, hogy harci eszközként használhassa oket. Az öreg sámán, érezvén, hogy egész népét rabszolgaságba kényszerítheti, valahogy ellenállt Kil'jaedennek. Ner'zhul ellenállásától felhergelve Kil'jaedennek egy új Ork vezér után kellett néznie, aki végrehajthatja parancsait. A Démonlord végül megtalálta új tanítványát Gul'dan-t. Kil'jaeden hihetetlen erot ígért Gul'dan-nak, ha örök huséget esküszik neki. Az ifjú sámán elfogadta a Démonúr ajánlatát, és az évek során a történelem egyik leghatalmasabb boszorkánymesterévé vált. Gul'dan más orkoknak is megtanította, amiket o tanult, így szép lassan elfelejtették az orkok régi hagyományait, és a sámáni mágiát. Ez az új ero buzlött a halál szagától, de ez Gul'dan-t nem zavarta. Kil'jaeden, biztosabb hatalmat akarván magának az orkok fölött, Gul'dannal megalapítatta az Árny Tanácsot, melyel szinte az összes klánt egyidejuleg irányíthatta és tovább terjeszthette mágikus tanait. Ahogy egyre több ork használt boszorkánymesteri mágiát Draenor földjei bemocskolódni és elhalványodni látszott. A föld, amit régen otthonnak neveztek, mostmár csak egy puszta sivatagos terep volt. A démoni energiák szép lassan meg ölték a világukat. A Horda Feltörése Az orkok egyre agresszívabbak lettek Gul'dan és az Árny Tanács irányítása alatt. Arénákat építettek, ahol a harcosok gyakorolhatnak és levezethetik feszültségüket, egy életre-halálra meno küzdelemben. Ebben az idoben néhány klán vezére elmondta a tanácsnak, hogy aggasztja népük egyre növekvo ellenségeskedése és brutalitása. Az egyikük Durotan volt, a Hófarkas (Frostwolf) klán vezére. Azt mondta az orkoknak, hogy egyre jobban elragadja oket valami ero, és ez ellen tenni kell valamit. Szavai süket fülekre találtak. Néhány ork vezér mégis kiállt mellett, például Pokolsikoly Grom, aki majdan a nagyseregek vezére lesz. Kil'jaeden tudta, hogy az ork seregek készen álltak, de meg akart bizonyosodni, hogy megingathatatlan-e a huségük. Az Árny Tanács titokban megidézte Mannoroth-ot a Pusztítót. Rávette a klánvezéreket, hogy igyanak Mannoroth dühtol izzó vérébol, mert így sérthetetlenné és legyozhetetlenné válnak majd . Pokolsikoly Grom vezetésével mindegyik vezér ivott a vérbol, kivéve Durotant, így megpecsételték sorsukat, hogy örökké a Légio uralma alatt lesznek egyszeru harci játékszerként. Így akaratlanul is magukkal rántották testvéreiket. A démoni vérgoztol felemésztve az orkok mindenkit meg akartak ölni, aki csak elébük került. Gul'dan érezte, hogy itt az ido. A klánokat egyetlen nagy Hordává egyesítette. Gul'dan tudta, hogy az olyan eros vezetok mint Sorpöröly Ogrim (Ogrim Doomhammer) és Pokolsikoly Grom külön akarnak válni klánjukkal, ezért olyan bábként szolgáló klánvezéreket helyezett el a hordán belül, mint Feketekéz a Pusztító. Feketekéz vezényletével elkezdték mészárolni a békés Draeneieket, hogy kipróbálják hatalmas erejüket valamin. Néhány hónapnyi mészárlás után majdnem minden Draenei-t kiirtottak Draenor földjén. Csak néhány maroknyi túlélo maradt, akik el tudták kerülni az orkok tomboló seregét. A hatalomtól és gyozelemtol ittasan Gul'dan már biztos volt a Horda elsöpörhetetlen erejében. Tudta, hogy ellenfél nélkül a Horda saját magát emésztené fel a mindent elsöpro harc és vérszomjtól futve. Kil'jaeden végre elérkezettnek látta az idot, hogy bevesse a Hordát, mint a Légió leghatalmasabb fegyverét. Kil'jaeden megosztotta ezt az információt mesterével, így Sargeras bosszújának ideje végre elérkezett.

[unioatya]

World Of Warcraft legenda

4. fejezet: Horda és szövetség A Sötét kapu és Viharvárad eleste Miközben Kil'jaeden folytatta a Horda felkészítését Medivh Sargerassal kellett hogy harcot vívjon lelkéért. Llane, Viharvárad fejedelme aggódott, mivel Medivhen eluralkodni látszott a sötétség. Llane elmondta aggályait Sir Anduin Lotharnak, régi barátjának és parancsnokának. Senki sem hitte volna, hogy mily szörnyuségeket hoz majdan Medivh lassú sötétbehullása. Egy utolsó ösztönzésként Sargeras hatalmas eroket ígért Gul'dan-nak, ha végre el vezeti a Hordát Azeroth földjére. Medivh testén keresztül Sargeras elmondta Gul'dan-nak, hogy isteni erok birtokába juthat, ha megkeresi a vízalatti sírt, amelybe Aegwynn zárta rothadó testét.
Gul'dan beleegyezett és elhatározta, hogy amint le söpri Azeroth színérol ellenségeit, megkeresi a sírkamrát és megszerzi a neki kijáró hatalmat. Sargeras, hogy biztos legyen benne, hogy a Horda az o malmára hajtja a vizet, elrendelte az azonnali inváziót. Medivh és az Árny Tanács megnyitottak egy kaput a két világ között, amit ezentúl Sötét Kapunak hívnak majd. A Kapu áthidalta a távolságot Draenor és Azeroth között, és elég nagy volt ahhoz, hogy hadseregek keljenek át rajta. Gul'dan felderítoket küldött szét a Kapun túl, hogy megtudja miféle földdel van dolguk. A felderítok visszatértével Gul'dan biztos volt benne, hogy ez a föld megérett az elfoglalásra. Durotan, mivel még mindig hitte, hogy Gul'dan pusztulást hoz a népére, még egyszer felemelte a hangját a tanács elott. Durotan azt mondta, hogy Gul'dan és az árulása megszennyezte az Orkok tiszta lelkét, és hogy ez az invázió lesz az Orkok népének pusztulása. Gul'dan, mivel nem kockáztathatta meg, hogy egy ilyen nagy host megöljön, inkább számuzte Durotánt és a Hófarkas Klánt új világuk egy messzi pontjára. Miután a Hófarkas Klán átkelt a Sötét Kapun egy Ork hadosztály szintén így tett, és felállítottak egy kisebb tábort a Setétlápban (Black Morass), hogy ez a hely legyen az invázió kiinduló pontja. Az Ork csapatok elkezdtek járorözni, de egy-két kisebb összecsapástól eltekintve egyedül Viharvárad orzoivel gyult meg a bajuk. Bár ezek a kisebb összecsapások gyorsan véget értek, sokat elárultak a két harcoló félnek az ellenség gyöngéirol. Llane-nek és Lothar-nak sosem sikerült elegendo információt gyujteni az Ork seregek méretérol, így fogalmuk sem volt, hogy mekkora sereggel kell majd szembeszállniuk. Néhány év múltán, miután szinte minden Ork átkelt a Kapun, Gul'dan úgy gondolta, hogy elérkezett az igazi háború ideje. Ekkor elindult az Ork sereg Viharvárad ellen teljes erejével. Mikor az Ember és Ork seregek összecsaptak, mindkét fél egyre nagyobb veszteséggel kellett, hogy számoljon. Mivel Llane király úgy vélte az Orkok képtelenek Azeroth egészét elfoglalni Viharváradban tartotta pozícióját, mint harcos, s mint Hos. Ennek ellenére Sir Lothar úgy gondolta, hogy a harcot szemtol szembe kell megvívni az Orkokkal, így választania kellett meggyozodése és a Királyhoz való husége közt. Lothar a megérzésére hallgatott, egy csapattal és Medivh tanítványával Khadgarral megostromolta Medivh Krahazani (a hely, ahol Medivh Tornya található) Tornyát. Khadgarnak és Lotharnak sikerült végezni a gonosz erok által megszállott Orizovel, úgy gondolták így véget vetettek az invázió forrásának. Medivh testének elpusztításával eluzték Sargeras lelkét a semmibe, így Medivh lelke is megszabadulhatott? sok éven keresztül járja a lelke az asztrális síkot, míg végre újra Azeroth földjén élhet. Bár Medivh meghalt, a horda folytatta viharvárad ostromát. Az orkok gyozelmének napja egyre közeledett, de Sorspöröly Ogrim látta, hogy az Ork faj egyre csak züllik, mióta ide utaztak Draenorból. Durotan titokban visszatért számuzetésébol, hogy ismét figyelmeztesse régi barátját. Durotant, és feleségét Drakat brutálisan meggyilkolták a hazafele vezeto úton, de csak még névtelen gyermekük maradt életben szülei holtteste mellett. Sorspöröly nemtudott a gyilkosságról, ezért folytatta a hadseregek vezetését. Idoközben egy Ember hadvezér, Setétláp Édalász (Aedelas Darkmoor) megtalálta a gyermeket és magával vitte. Ez a gyermek egyszer népe leghatalmasabb vezére lesz. Ogrim, értesült Durotan és Draka meggyilkolásáról, véglegesen átvette a Horda feletti irányítást, miután megölte Feketekezet. Úgy hitte így megszabadíthatja népét a démoni fertozéstol. Az o vezetése alatt az Orkok teljes erejükbol megostromolták Viharváradot. Llane király nagyon alábecsülte az Orkok létszámát és erejét, így tétlenül kellett végignéznie városa és emberei elestét. Legvégül a királyt az egyik legjobb barátja, Garona a fél-ork orvgyilkos és egyben Gul'dan jobb keze, ölte meg. Lothar és csapata visszatértek Krahazan-ból, hogy segítsenek megmenteni dicsosége városukat. Sajnos késon értek oda, így szeretett királyságukat csak füstölgo romhalmazként látták viszont. Az orkok folytatták hadjáratukat, és a környezo vidékeket mind elfoglalták maguknak. Lothar és csapatai rákényszerültek a bujkálásra, de fogadalmat tettek, hogy mindenáron visszaszerzik királyságukat és földjüket. Léguraföld szövetsége Lord Lothar vezetésével az Azerothi sereg maradéka átkelt a tengeren Léguraföld északi részére. Tudván, hogy az orkok egyszer akár az egész emberiség sorsát is veszélyeztethetik Azeroth hét emberi népének vezetoi összegyultek, és szövetségre léptek. Így szültetett meg Lordaeron Szövetsége. Több mint ezer év multán Arathi fiai ismét egy zászló alatt egyesültek. Lord Lothar, mint a Szövetségi erok Legfelsobb Hadvezére, felkészítette seregét az Orkok érkezésére. Hadnagyai, Fényhozó Uther (Uther The Lightbringer), Büszkmocsár Daelin admirális (Daelin Proudmoore), és Turalyon segítségével Lotharnak sikerült meggyozni Léguraföld nem-emberi népeit is, hogy segédkezzenek nekik. Sikerült megszerezniük Ironforge Törpéinek segítségét, és a Quel'thalasi Tündék egy része is bele egyezett, hogy segítenek majd nekik. Sajnos hidegen hagyta a Tündéket a konfliktus, mivel Anasterian Napsétáló vezette oket, aki kifejezetten utálta a varázstudatlan embereket. Igaz, a Tündék segédkeztek Lothar-nak, mivel Arathi gyermekei mentették meg a Tündéket nemzedékekkel ezelott. A Horda, már Sorspöröly vezetésével, Ogrékat hozott a Kapun túli Draenorból, és az Amani erdokben rejtozködo Trollokat is besorozták a Hordába. Egy nagy Khaz Modani támadás során könnyedén vertek szét minden ellenállást az egyesült Ork seregek. A Második Nagy Háború csatái mindenütt tomboltak. Földi seregek csaptak össze, hajó flották lotték szét egymás árbócait a tomboló tenger habjai felett. Kitudja hogyan, az orkok eloástak a föld mélyérol egy hatalmas erovel bíró ereklyét, a Démon Lelket (Demon Soul) mellyel rabláncra verték az Osi Sárkány Királynot, Alexstraszát. Alexstraszát azzal fenyegették meg az Orkok, hogy összezúzzák tojásait, ha nem szül nekik mégtöbb sárkányt, hogy háborúba küldhessék oket. A csodálatos Sárkány rákényszerült, hogy segítsen a Hordának. A Háború Khaz Modan, Léguraföld, és Azeroth kontinensén dúlt. Az Orkoknak sikreült felperzselniük Quel'thalas északi határait, így rákényszerítették a Tündéket, hogy harcoljanak a Szövetség oldalán. Az Orkokknak sikerült az északi megyéket teljesen lerombolniuk. Az Orkok utánpótlás hiánya miatt sikerült Lord Lotharnak a kikötobe szorítani az Orkok seregét. A Második Nagy háború végnapjaiban a Horda gyozelme szinte biztos volt, ám egy szörnyu árulás árnyéka vetült a biztos gyozelemre. Miközben Sorspöröly Léguraföld fovárosa elleni ostromra készült (mely végleg megpecsételhette volna Léguraföld sorsát) Gul'dan és követoi elhajóztak. Sorspöröly rákényszerült, hogy visszahívja csapatait, így nem kezdhette meg támadását, mivel Gul'dan túl sok orkot vitt magával. Gul'dan isteni erok után ácsingózva maga akarta megkeresni Sargeras sírját az Óceán mélyén. Tudván, hogy egész népét paktum köti a démoni erokhöz, még Ork társai harcára sem gondolt, csak a hatalomra. Az Árnykaszások (Stormweaver) és a Szürkület Pörölye (Twillight's Hammer) Klánnal Gul'dan-nak sikerült kiemelni a sírt az Óceán mélyérol. Igaz, amikor feltárta a sírboltot csak orült démonok sokasága várt rá, és áruló csapatára. Bosszúvágyától elragadtatva Sorspöröly kiküldött a tengerre egy kisebb sereg Orkokt, hogy hozzák vissza az árulókat. Gul'dan megkínozva és megorülve tért vissza. Gul'dan halálával az áruló klánok nagyon gyorsan vereséget szenvedtek Sorspöröly harcosaival szemben. Gul'dan ocsmány árulása nem csak reményt adott a Szövetségnek, hanem idot is, hogy újra összeszedjék seregüket. Lothar Nagyúr látta, hogy a Horda belülrol omlik szét, ezért összeszedte maradék seregét, és visszaverte az Orkokat Viharvárad közelébe. A támadó Szövetséges erok az orkokat bekényszerítették a Feketeszikla belsejébe. Lord Lothar elesett a harcban, mikor már a Szikla üregeiben dúlt a csata. A halott vezér kapitánya, Turalyon, a harc tizenegyedik órájában kiuzte az orkokat a Sötétszikla barlangjaiból és tovább üldözte oket egészen a Szenvedés Mocsaráig (Swamp of Sorrows). Turalyionnak és seregének sikerült elpusztítani a Draenor és Azeroth közti átjárót. Erosítésüktol elvágva az Orkok végül megtörtek a Szövetség nyomása alatt. A szétszóródott Orkokat könnyen levadászták és fogolytáborokba zárták. Bár mindenki úgy hitte, hogy a háborúnak vége, és az orkokat legyozték, sokan kételkedtek a béke tartósságában. Khadgar, aki idoközben fomágus lett, javasolta, hogy a Sötét Kapu romjaihoz építsenek egy védo várat, nehogy mégegyszer kapu nyíljon a két világ között. Draenor inváziója Ahogy a Második Nagy Háború tüze kialudni látszott, a Szövetség komoly lépéseket tett az orkok fenyegetése ellen. Fogolytáborok épültek fel, melyeket Paladinok és háborúban resztvett veteránok oriztek. A fogolytáborok alkalmazása beválni látszott. Bár még sok orkban égett a harci vágy Durnholde foglárai kitunoen megtudták tartani a rendet a táborokban. Draenor földjén egy újabb fenyegeto Ork hadsereg gyülekezett, hogy lecsapjon Azeroth mit sem sejto népeire. Ner'zhul, Gul'dan régi mestere vezette a készülodo orkokat. Az Árny Hold (Shadowmoon) klán segítségével az öreg sámán azt tervezte, hogy számos átjárót nyit, melyeken át tudnak menni egy még felderítetlen világba. Ehhez viszont varázslatos ereklyékre volt szükség, melyeket csak Azeroth világán szerezhettek meg. Hogy megkaparintsa oket Ner'zhul újra megnyitotta a Sötét Kaput, és átküldte rajta szolgáit. Az Új Horda, olyan veterán hadvezérek vezetésével, mint Pokolsikoly Grom, és Holtszem Killrog (A Vérzo Völgy Klán vezére [Bleeding Hollov]) összeszedték erejüket és a Szövetséget meglepve támadtak. Ner'zhul parancsára pillanatok alatt összegyujtötték a szükséges ereklyéket, és visszahúzódtak Draenor védelmezo világába. Terenas király félvén egy újabb inváziótól összeverbuválta legtapasztaltabb hadvezéreit. Megbízta Turalyiont és a fomágus Khadgart (Medivh volt tanítványát), hogy keljenek át a Sötét Kapun, és vessenek véget az Orkok fenyegetésének, egyszer s mindenkorra. Mikor átértek az Emberek csapatai összetalálkoztak Ner'zhul seregével. Még a Tünde Szélfutó Alleria (Alleria Windrunner), a Törpe Vadpöröly Kurdan (Wildhammer Kurdan), és a veterán harcos Trollölo Danath (Danath Trollbane) segítségével sem tudták megakadályozni Ner'zhul-t, hogy kapukat nyisson más világokba. Ner'zhul megnyitotta az átjárókat, de nemtudta, hogy miféle szörnyu eroket szabadít fel ezzel. Az elszabadult mágikus hullámok Draenor egészét megrázták. Ahogy Turalyon serege vissza próbálta kuzdeni magát Azerothba, egész Draenor összeomlani látszott. Pokolsikoly és Holtszem látták, hogy Ner'zhul orültsége pusztulásba taszítja egész fajukat, ezért vissza özönlöttek Azeroth biztonságosnak mondható földjére. Draenoron Turalyon és Khadgar meghozták a végso áldozatot azzal, hogy elpusztították a Sötét Kaput az o oldalukon. Bár tudták, hogy ez az o és társaik életébe kerül, csak így tudták biztosítani Azeroth megmenekülését. Holtszem és Pokolsikoly még éppen átkaszabolta magát az emberek seregén, de rajtuk kívül minden Ember és Ork ott maradt Draenor világán, a biztos halál martalékává válva. Az ottmaradóknak esélyük sem volt, hogy visszatérjenek Azerothba. Ner'zhul, a legnagyobb újonnan nyitott Átjárón átlépve hatalmas földrengéseket okozott, amivel vulkán kitöréseket cikáztak végig a földön. Draenor világát egy hatalmas robbanás rázta meg. A Lich Király születése Ner'zhul és követoi a kapun átlépve elérkeztek a Spirálsemmibe, a szellemi létsíkra, mely otthont ad a Túlnani Sötétség minden világának. Szerencsétlenségükre Kil'jaeden és démoni szolgái már vártak rájuk? Kil'jaeden, aki bosszút esküdött Ner'zhul-nak árulása miatt, centirol centire elsorvasztotta testét. Kil'jaeden meghagyta élve a sámán lelkét, hogy lássa megcsonkított testét. Bár Ner'zhul halálért könyörgött, Kil'jaeden gúnyosan azt mondta neki, hogy a vérszerzodés még mindig köti, így van még célja ami hozzá láncolja ot. Az Orkok bukása arra kényszerítette Kil'jaedent, hogy egy újabb sereget hozzon létre, hogy végre elfoglalhassák Azeroth világát. Ennek a seregnek nem szabadott belso lázadások áldozatául esnie, mint az alantas Hordána. Ennek a seregnek csak egyetlen célt kell szolgálnia, és Kil'jaeden egyszeruen nem engedhette meg magának, hogy mégegyszer kudarcot valljon. Ner'zhul lelkét fogvatartva Kil'jaeden választási lehetoséget ajánlott neki: még egyszer szolgálja a Légiót, vagy örök szenvedésre ítéltetik. Ner'zhul mégegyszer utoljára bele egyezett a paktumba. Ner'zhul lelkét egy különleges, gyémánt keménységu, a Spirálsemmibol összegyujtött jégdarabokból álló hegy belsejébe zárták. A fagyott tömbbe zárva Ner'zhul érezte, hogy tudata tízezerszeresére terebélyesedett ki. A démoni eroktol átitatva Ner'zhul a szellemi és fizikai sík elképzelhetetlen erejeinek birtokosává vált. Abban a percben, az Ork akit Ner'zhul-nak hívtak, örökre megtört?.megszületett a Lich Király (Lich King) A Ner'zhulhoz lojális sámánok és Halál Lovagok (Death Kinght) mind átváltoztak Ner'zhul átlényegülésekor. Még a halál után is huséges szolgálói lettek a Lich Királynak. Mikor elérkezettnek látta az idot Kil'jaeden elmagyarázta a Lich Királynak feladatát. Egy járványt kell szét terjesztenie Azeroth világán mely minden embert ki írt ezen a világon. Aki a járványtól meghal éloholtként éled újjá, és a lelke örökké a Lich Király vasakaratához lesz kötve. Kil'jaeden megígérte, hogyha Ner'zhul egyszer véghez viszi feladatát, egy egészséges, új testet ad neki, hogy éljen és hódítson vele. Úgy tunt ugyan, hogy Ner'zhul jégbezárt lelke bele egyezett, hogy végrehajtsa mestere parancsát, de Kil'jaeden kételkedett lojalitásában. A jégkoporsóba zárva is veszélyt jelenthetett a Lich Király, ezért Kil'jaeden rajta tartotta a szemét. Kil'jaeden a Lich Király szolgálatába állította a Rémület Urakat, hogy segítsék végrehajtani ördögi feladatát. Tichondrius-t, az egyik leghatalmasabb és brutálisabb Rémület Urat fel lelkesítette a Járvány ötlete és a Lich Király pusztító hatalma, így mellé szegodött, hogy segítse és megfigyelje ot. A Jégkorona Gleccser és a Fagyott Trón Kil'jaeden visszahelyezte Ner'zhul lefagyasztott lelkét Azeroth világába. A gyémánt keménységu jégdarab az éjszakai égboltról lezuhanva az elhagyatott északi Northrend vidékének jégmezoibe csapódott, ahol a Jégkorona Gleccser mélyére fúrta be magát. A jégbörtönben vibráló energiák nemsokára egy trónt hoztak létre maguk körül a gleccser belsejében. A Fagyott Trón (Frozen Throne) belsejébol a Lich Király kiterjesztette hatalmas tudatát Azeroth lakóihoz. Kis sikerrel ugyan, de néhány lényt sikerült rabszolgájává tenni. Fagy Trollokat (Ice Troll) és Wendigo-kat sikerült rabszolga sorba taszítania, és ezek segítségével mégtöbb csatlóst gyujthetett maga köré. A Lich Király Pszichikai ereje majdnem végtelen volt ezen a síkon, így sikerült hadsereget toborozni Northrend népeibol és összeverbuválni oket a Jégkorona Gleccser barlangjaiban. Ner'zhul felfedezett egy kisebb ember települést a Sárkánymétely (DragonBlight)nevu jeges síkság szélén. Úgy gondolta ok tökéletes alanyok lesznek újonnan szerzett erejének kipróbálására. A Lich Király szabadjára eresztette az éloholt járványt. Három nap múltán az összes ember halott volt a településen. Nemsoká zombiként éledtek újjá. Ner'zhul érezte a gondolataikat, mintha csak a sajátjai lettek volna. Az ereje még nagyobb lett, ahogy a hangzavar a fejében egyre csak nott, és kíváncsiságát ki tudták elégíteni lélektelen bábjai. Ner'zhul tovább kísérletezgetett a járvánnyal, így szép lassan minden egyes Northrendi lakót uralma alá vont, és érezte, hogy igazi megmérettetésének napja közel van már. Grim Batol-i harc Eközben a háborúval sújtott délvidéken a megmaradt Ork erok a túlélésért küzdöttek. Pokolsikolynak és a Csatadal klánnak sikerült elkerülnie az emberek seregét, sajnos Holtszem Killrog és a Vérzo Völgy klán nem járt szerencsével, így Léguraföld táboraiba zárták oket. Egyre több fogolytábort létesítettek a befogott orkoknak. Az Emberek nemtudták, hogy egy nagy csapat Ork még mindig Khaz Modan területén portyázik.

[unioatya]

World Of Warcraft legenda

A sárkánybendo Klán (Dragonmaw), Csontzúzó Nekros vezetésével, rákényszerítették Alexstraszát, hogy segítsen nekik a harcban. Nekros és csapata egy sereget toborzott az elátkozottnak hitt Vadpöröly erodítmény belsejében, Grim Batolban. Abban reménykedett, hogy a sárkányok erejével újra lecsaphat a Szövetségre és egyesítheti az orkokat, hogy folytassák hódító útjukat. Tervei nemsikerültek. Egy kisebb ellenálló csapat, Rhonin a varázsló vezetésével sikeresen elpusztította a Démon Lelket és felszabadította a Sárkány Királynot. Dühében Alexstrasza és kicsinyei mind a Sárkánybendo klán ellen fordultak, és egész Grim Batolt porigégették. A megmaradt orkokat az emberek mind bezárták a fogolytáborokba. A Sárkánybendo Klán széthullása a Horda pusztulását jelképezte. Az orkok depressziója Ahogy egyre több bujkáló Orkot vágtak rácsok mögé, úgy teltek be a táborok. A Szövetség rákényszerült, hogy az Alterac hegységtol délre lévo síkságon újabb fogolytáborokat építsen. Terenas király új adót kellett, hogy bevezessen, mert nem volt elég pénz a fogolytábor munkásainak eltartására. Ennek az adónak a bevezetése nyugtalanságot keltett a polgárok körében. Úgy tunt, hogy az emberi népeket összeköto szerzodés bármelyik pillanatban összeroppanhat a nyomás alatt. A politikai csatározásokon túl a fogolytáborok vezetoi egy nyugtalanító feszültséget éreztek az ork fogvatartottak között. Az orkok lelkesedése, és egyáltalán az ellenállásuk szinte nullára csökkent mióta a seregeiket szétverték. Az orkok kedvetlenek és letargikusak lettek. Az orkok, hihetetlen, de elvesztették kedvüket, se élni se harcolni nem akartak, pedig Azeroth eddigi legagresszívabb fajának tartották oket. Sokan úgyhitték, hogy ez egy betegség, amit csak orkok kaphatnak el, de Antonidas, Dalaran fomágusa másként gondolta. Bár kevés információt tudott csak beszerezni az ork történelemrol, megtudta, hogy az Orkok generációk óta egy démoni befolyás alatt állnak. Úgy gondolta, hogy már Azerothra érkezésük elott meg lettek rontva. Tisztán látszott, hogy az Orkok hatalmas erot, agresszivitást és turoképességet kaptak a démonoktól. Antonidas szerint az ork népesség hírtelen depressziója annak köszönheto, hogy megszegték egykoron boszorkánymestereik által kötött szerzodést. Bár a tünetek egyértelmuek voltak, Antonidasnak nem sikerült gyógyírt találnia az Orkok bajára. Antonidason kívül szinte mindenki azt mondta, hogy szörnyu hiba lenne ellenszert találni az Orkok eme betegségére. Abbahagyván a kutatásokat, Antonidas megmondta, hogy az Orkok bajára csakis lelkileg, spirituálisan lehet ellenszert lelni. Egy Új Horda Setétláp Édalász, a fogolytáborok feje Barnavári (Durnholde) fohadiszállásáról figyelte az orkokat. Csak egyetlen egy ork érdekelte ot személyszerint: egy ork csecsemo, akit majd' 18 éve talált. Setétláp a Thrall nevet adta neki és (NEM fordítom Delej-nek!!) felnevelte ot, mint harcos rabszolgáját. A korrupt vezeto úgy gondolta, hogy Thrall-ból fegyvert kovácsolhat magának. Kemény neveltetése ellenére Thrall tudta, hogy a rabszolga élet nem neki való. Felnottkorában Thrall sokmindent megtudott népérol, az Orkokról, akiket eleddig sosem látott. Pletykák terjengtek arról, hogy Sorspöröly Ogrim elmenekült a Szövetség harcosai elol és mostmár csak bujkál. Csak egyetlen egy Klán maradt érintetlen, akiknek sikerült elkerülni a Szövetség felderítoit. Thrall elszánta magát, hogy megszökik az erodbol és megkeresi népét. Menekülése során ?meglátogatta? fajtársait a fogolytáborokban, és ráeszmélt, hogy az egykoron hosies és harcrakész orkok mély letargiába estek. Mivel nem találta meg azt a bátor fajt, amelyben hitt, elindult megkeresni az utolsó szabad hadvezért Pokolsikoly Grom-ot. Származását kutatva Thrall elindult északnak, hogy megtalálja a Hófarkas Klánt. Thrall megtudta, hogy Gul'dan számuzte a Klánt még az Elso Nagy Háború kezdetén. Azt is megtudta, hogy fia és örököse Durotannak, a Hófarkas Klán hos vezérének. Drek'Thar segítségével Thrall elkezdte megtanulni népének osi történetét, és a sámáni tudományokat, miket rég elfelejtettek társai Gul'dan uralkodása alatt. Nemsoká Thrall hatalmas sámánná vált és elfoglalta a neki járó helyet a Hófarkas Klán élén. Az elementálok erejével felruházva Thrall elindult, hogy felszabadítsa fogolytáborban senyvedo népét, és kigyógyítsa oket a démonok fertozésébol. Utazása során megtalálta Sorspöröly Ogrimot az egykoron hatalmas hadvezért, aki az eddigi éveket remeteként töltötte a hegyekben. Sorspöröly, aki Thrall apjának jóbarátja volt úgy döntött, hogy segít az ambiciózus ifjú vezérnek felszabadítani az Orkokat. A Régi vezérek segédletével Thrall végleg felszabadította az Orkokat. Népük újjáéledését szimbolizálandó, Thrall visszatért Barnavárba, hogy megostromolja azt, és bosszút álljon az orkok ellen elkövetett sérelmekért. A csata nem végzodött áldozat nélkül: a vár ostromakor Sorspöröly elesett. Egy csapat lovag körül zárta, és hátba szúrták egy lándzsával. Thrall felöltötte Sorspöröly fekete vértezetét, kézbe vette Pörölyét, így o lett a Horda új Vezére. Thrall apró, de mégis eros Hordája felszabadította a maradék fogolytáborba zárt orkt. Barátja és tanítójával, Pokolsikoly Grommal együtt biztosították a Horda jövojét. A Pók Háborúja Thrall felszabadította népét, de Ner'zhul még mindig sereget toborzott az északi kontinensen. Egy hatalmas citadellát emeltek a Jégkorona Gleccser fölé, melyben éloholt nyüzsögtek. A Lich Király egyre jobban kiterjesztette befolyását és tudását ezen a földön, de egyetlen árnyékba burkolózó királyság ellenállt hatalmának. Azloj'Nerub királysága volt ez, melyet osi pókszeru lények uraltak. Egy nap elküldték elit harcosaikat, hogy vessenek véget a Lics Király orült hódításának. A Lics Király észrevette, hogy ezek az alantas lények nem csak a járvánnyal szemben voltak ellenállóak, de még telepatikus képességei sem használtak ellenük, és ez nagyon feldühítette. A Nerubiai (Nerubians) pók urak hatalmas seregeknek parancsoltak, és a föld alatti barlang hálózatuk Northrend területének több mint felét bejárta. A Folyamatos gerilla támadások a citadellában nagyban akadályozták a Lich Király munkáját. Ner'zhul és a Nerubiaiak harca hírtelen ért véget, mikor a Lich Király a Félelem Urak seregeinek segítségével megostromolták Azjol'Nerub-ot, és mindent porig romboltak. Igaz, hogy a Nerubiaiak immunisak voltak Ner'zhul telepatikus hatalmára, mégis a pókok tetemét feltámasztva örökre magához láncolta az elhullott harcosokat. Kitartásuk és bátorságuk emlékére a Lich Király megtartotta építészeti stílusukat, és felhasználta saját erodjeihez és kastélyaihoz. Mivel már ellenség nélkül maradt Ner'zhul el kezdett végre igazán a feladatára koncentrálni. Hatalmas tudatával elhatolt az emberek földjére és minden olyan sötét lélekhez hívást intézett, amely hajlandó volt hallgatni rá. Kel'Thuzad és az Ostor megalapítása Egy maroknyi, varázslatos erok birtokában lévo személy, meghallotta a távoli telepatikus hívást. A leg figyelemreméltóbb egy Dalarani fomágus, a Kirin Tor tagja, Kel'Thuzad volt. Mindígis feketebáránynak nézték, mert eloszeretettel tanulmányozta a nekromancia fekete tudományait. A végtelen vágy hajtotta, hogy mindent megtudjon a mágiáról és sötét titkairól, ezért frusztrálták a látomások, mert nem tudta mi az eredetük. Amikor újra meghallotta az ismeretlen hangot a fejében, kiterjesztette akaratát, hogy válaszoljon és kommunikáljon a hanggal. Mivel tudta, hogy a Kirin Tor-nak túl kemény szabályai vannak, úgy döntött, hogy a sötét mágiák tudományát a hihetetlenül hatalmas Lich Királytól tanulja majd el. Kel'Thuzad maga mögött hagyta Dalarant, a mágusokat, hogy elutazzon Northrendre és többé vissza se térjen. A Lich Király hangjának unszolására eladta tengernyi könyvét, tekercsét, és minden tulajdonát, hogy elutazhasson végre a csalogató hanghoz. Sok földet és vizet bejárva végre megérkezett Northrend jeges partjaira. Átkelt Azjol'Nerub háborútól felmorzsolódott királyságán, hogy megérkezhessen végre a Jégkorona Gleccserhez, és a Lich Király szolgálatába álljon. Kel'thuzad látta, hogy Ner'zhul hatalma mire képes. Ráeszmélt, hogy a Lich Királlyal való szövetkezés, gyümölcsözo és biztos sikert garantáló lesz. Hosszú hónapokon keresztül bolyongott Kel'Thuzad jeges síkságokon és hegyeken keresztül, míg végre meg nem érkezett a sötét Jégkorona Gleccserhez. Bátran megközelítette Ner'Zhul citadelláját, és rémülten figyelte, ahogy az élohalott szolgák mind szó nélkül elállnak elole, mintha csak bebocsátást biztosítanának neki. Mélyen a gleccser közepén találta magát mikor leért végre leendo mesteréhez. Leborult új ura elott, és fel ajánlotta a szolgálatait, és nem utolsósorban a lelkét. A Lich Király már tervezgette, hogy mire használja majd fel új besorozottját. Halhatatlanságot és hatalmas eroket ígért Kel'Thuzad-nak lojalitása és engedelmességéért cserébe. A sötét erokre mohón várva elfogadta a hatalmat és elso küldetését: el megy ismét emberlakta földre, hogy olyan embereket keressen, akik követnék és istenítenék a Lich Királyt. Hogy segítsen, Ner''hul érintetlenül hagyta Kel'Thuzad testét. Fiatalnak, karizmatikusnak és bölcsnek látszott, sok-sok év után is. Ebben az alakban könnyedén meg tudta hódítani a hitüket vesztett és lecsúszott embereket, hogy hódoljanak új mesterüknek. Ner'Zhul elhitette a mágussal, hogy az emberek, akiket most összeszedett egyszer királyuknak fogják szólítani ot. Kel'Thuzad álruhában visszatért Léguraföldre és három év elteltével hasonló lelkületu nok és férfiak sokaságát sikerült maga köré gyujtenie. A csoportnak, amit o az Elkárhozottak Szektájának (Cult of the Damned) hívott, örök életet és egyenloséget garantál, ha Ner'Zhul-t tekintik vezérüknek. Sok kifosztott, éhezo és lecsúszott munkás között követore talált. Könnyunek találta feladatát. Túlságosan egyszeruen lehetett eltéríteni az emberek hitét a Szent Fényrol Ner'Zhul sötéten terjengo árnyékára. Ahogy egyre nott a szekta létszámba és hatalma, Kel'Thuzad biztosra ment, nehogy Léguraföld hatósága felfedje kilétüket. Kel'Thuzad sikerével Ner'Zhul felkészíthette végre emberiség elleni támadását. A járvány esszenciáját edényekbe helyezte, és megparancsolta Kel'Thuzadnak, hogy rejtsék el oket a szekta által irányított falvakban. Ezek az edények a járvány forrásaként muködtek. Legelokre, és arató helyekre terjesztették el a fertozést a mitsemsejto emberi szemektol elrejtve. A Lich Király terve tökéletesen muködött. Nagyon sok észak-Léguraföldi falu megfertozodött szinte azonnal. Akárcsak Northrenden, akiket megfertozött a vírus azonnal elhunytak és a Lich King lélektelen szolgáiként éledtek újra. A szekta tagjai Kel'Thuzad vezetése alatt bátran átváltoztak volna éloholtakká saját akaratukból is. Örömmel vették volna örök életüket még zombik formájában is. Ahogy a járvány terjedt egyre nagyobb tömeggel jelentek meg élohalottak az északi régiókban. Kel'Thuzad végig nézett mestere hatalmas zombi seregén, és elnevezte oket Ostornak (Scourge), ez a lélektelen éloholt horda nemsoká le fogja söpörni az emberiséget a föld színérol. A Szövetség megtörik Mivel nemigen észlelték a közeledo veszélyt, a Szövetség országainak vezetoi, területeik és csökkeno politikai befolyásukról kezdtek el vitatkozni. Léguraföld vezére, Terenas Király attól tartott, hogy a szövetség mely történelmük egyik legsötétebb évében köttetett nem fog túl sokáig fennmaradni. Terenas király rábeszélte a többi vezetot, hogy adjanak kölcsön pénzt és munkásokat, hogy újjá építhessék az orkok megszállása alatt lerombolt Viharváradot. A magasabb adók és a sok költség, amellyel az orkokat fogva tartó táborok üzemeltetése járt, néhány vezetot arra késztetett, hogy úgy gondolja jobb lenne, ha országa külön válna a Szövetségtol, köztük kifejezetten Szürkesorény Genn (Greymane Genn) és Gilneas király gondolták így. Hogy a dolgokat nehezítsék, a Quel'halas-i Tündék otromba módon egyszercsak kiléptek a szövetségbol, mondván az emberek miatt égett le erdejeik fele a Második Nagy Háborúban. Terenas király nagy nehezen elfojtotta dühét, és elmagyarázta a Tündéknek, ha nem áldozza fel többezer harcrakész ember az életét Quel'Thalas romokban heverne. Ennek ellenére a Tündék úgy döntöttek, hogy külön utat járnak. Gilneas Stromgrade vezére úgy határozott, hogy kilép a szövetségbol. Bár a szövetség kezdett széthullani, Terenas királynak voltak még szövetségesei, akikre számíthatott. Kul Tiras vezére, Büszkmocsár Admirális (Admiral Proudmoore), és az ifjú király Varian Wrynn Azerothból még mindig tagjai volt a Szövetségnek. Ezenkívül a Krin Tor is segíto kezet nyújtott a nehéz idokben, Antonidas irányításának köszönhetoen. A legbíztatóbb a hatalmas Magni Rézszakáll husége volt. Azt mondta, hogy örökre adósuk maradnak az embereknek, mert amit Khaz Modan felszabadításáért tettek, azt egy Törp sem tudja elfelejteni

[unioatya]

World Of Warcraft legenda

5. fejezet: A lángoló légió visszatérése Lordaeron megkorbácsolása Warcraft 3: Reign of Chaos Több hónap készülodés után, Kel'Thuzad és az Elátkozottak szektája (Cult of the Damned) elindította az elso csapást azzal hogy elterjesztették az élohalottá változtató fertozést Lordaeronban. Uther és a paplovagjai kiderítették, hogy mi történt a megfertozött területeken és remélik hogy találnak egy utat arra hogy megállítsák a fertozést. Lebecsülve az erejüket, a fertozés folytatta a terjedését és azzal fenyegetozött, hogy a Szövetséget (Alliance) darabokra szakítja. Ahogy egyre több élohalott lett Lordaeronban, Terenas egyetlen fia, Arthas herceg, belépett a csatába az Ostor (Scourge) ellen. Arthasnak sikerült megölni Kel'Thuzadot, de mégis, minden egyes elesett katonával akik védeni próbálták a földjeiket folyamatosan növekedett az élohalottak száma. Elkeseredve a szinte megállíthatatlan ellenség láttán Arthas kemény lépéseket tett hogy megállítsa oket. Arthast figyelmezték a bajtársai, hogy el fogja veszíteni az irányítását az emberi mivolta felett. Arthas követte a fertozés forrását Northrendbe, hogy megállítsa azt mindörökre. Helyette, Arthas herceget elcsábította a Lidérc Király (Lich King) hatalmas ereje. Azt hitte hogy megfogja menteni a népét, Arthas megkereste az elátkozott rúnakardot, a Fagygyászt (Forstmourne). Úgy gondolta hogy a kard megadja neki a meg nem ígért erot amivel lehet esélye az éloholtak ellen, segített, de el is lopta a lelkét és átváltoztatta a Lidérc Király legnagyobb halállovagjává. Lelke elvarázsolásával és az elméje elborulásával Arthas vezette az Ostort a saját királysága ellen. Végül, Arthas megölte a saját apját, Terenas Királyt, és szétverte Lordearont a Lidérc Király acélsarkával. Napkút - Quel'Thalas elesése Úgy gondolta hogy legyozött minden embert akit most úgy látott mint ellensége, de Arthast még mindig uzte Kel'Thuzad szelleme. A szellem elmondta Arthasnak hogy fel kell élesszék a Lidérc Király tervének a következo részéhez. Hogy felélesszék Arthasnak el kellett vinnie Kel'Thuzad maradványait a misztikus Napkúthoz (Sunwell), amit elrejtettek a nemeselfek (high elves) halhatatlan királyságában Quel'Thalasban. Arthas és az Ostor megszállta Quel'Thalast és megostromolták az elfek védelmeit. Szélfutó (Windrunner) Sylvanas, Ezüsthold (Silvermoon) íjásztábornoka, egy vakmero harcban próbált tenni valamit, sikertelenül, Arthas kipusztította a nemeself sereget és végigverte magát a Napkúthoz. Kegyetlenül fejezte ki az elismerését Sylvanas iránt, legyozött testét lidércként feltámasztotta, elátkozva hogy mindörökre szolgálja Quel'Thalas meghódítóját. Végül Arthas beleöntötte Kel'Thuzad maradványait a Napkút vizébe. A kút erejétol Kel'Thuzad egy varázsló lidércként született újjá. Újraélesztve egy sokkal erosebb lényként, Kel'Thuzad elmagyarázta a Lidérc Király következo tervének a részleteit. Mikor Arthas és a serege déli irányba fordult, egyetlen élo elf nem maradt Quel'Thalasban. A nemeselfek lélegzetelállító hazája ami több mint kilenc-ezer évig fennmaradt, eltunt mindörökre. Archimonde visszatérése és az utazás Kalimdorba Kel'Thuzad újra egyben volt, Arthas elvezette az Ostort délre, Dalaranba. Ott a lidérc megakarta szerezni Medivh osi varázsigékkel teli könyvét, hogy arra használja hogy megidézze Archimonde-ot. Így Archimonde maga tudja megkezdeni a Légió végso invázióját. Még a Kirin Tor varázslói se tudták megállítani Arthas eroit hogy ne lopják el Medivh könyvét és azt sem hogy Kel'Thuzad megidézze tízezer év után a hatalmas démont, Archimondot és társait. Még Dalaran sem volt az utolsó célállomásuk. Maga Kil'Jaeden irányítása alatt Archimonde és a démonjai követték az élohalott Ostort Kalimdorba, hogy elpusztítsák Nordrassilt, a Világfát. A káosz közepén, egy elhagyatott, misztikus próféta felbukkant hogy iránytsa a halandó fajokat. A próféta elmondta hogy o nem más mint Medivh, az Utolsó Orizo, csodásan visszatért a Háttérbol (Beyond) hogy megváltsa magát a múltbeli tetteiért. Medivh figyelmeztette a Hordát és a Szövetséget a veszélyekrol amik el fognak jönni és ösztönözte oket hogy fogjanak össze. Kimerülve a generációk óta dúló dühtol, az orkok és az emberek nem akartak belole. Medivh arra volt kényszerítve hogy intézze el az ügyeit minden fajjal külön-külön, próféciát és trükköket használva hogy átvezesse oket a tengeren keresztül Kalimdor legendás földjeire. Az orkok és az emberek hamar összetalálkoztak a Kaldorei-ek rég elrejtett civilizációjával. Az orkok komoly sérüléseket szenvedtek Kalimdor Kopár (Barrens) sivatagjában tett utazásukon. Összebarátkoztak Vérpata (Bloodhoof) Cairne-l és a hatalmas taurenekkel. Sok ork elkezdett szenvedni a démoni vérszomjtól ami megfertozte oket évekkel ezelott, Thrall legnagyobb hadnagya Pokolsikoly (Hellscream) Grom is elárulta ot, azzal hogy a parancsai felé emelte a saját terveit. Ahogy Pokolsikoly és a hozzá huséges Csatadal harcosai bemerészkedtek Ashenvale erdejébe, összecsaptak az osi éjelf Vigyázókkal. Abban a tudatban hogy az orkok visszatértek a háború útjaira, a félisten Cenarius eljött hogy visszaverje Pokolsikolyt és az orkjait. Pokolsikoly és az orkjai telelettek a természetfeletti utálattal és dühvel, meg tudták ölni Cenariust és megrontották az osi erdoket. Végül, Pokolsikolyt megváltotta a becsületét mikor segített megölni Thrallnak Mannorothot a démonurat aki megátkozta az orkokat a vérével. Mannoroth halálával, az orkok vérátka végre véget ért. Amíg Medivh azon munkálkodott hogy meggyozze az orkokat és az embereket hogy szövetséget kell kötniük, az éjelfek harcoltak a Légióval az o saját titkos módjaikon. Súgószél (Whisperwind) Tyrande, az éjelf Vigyázók a halhatatlan fopapnoje harcolt hogy távol tartsa a démonokat és az élohalottakat attól hogy túláradjanak az Ashenvale erdoben. Tyrande tudta hogy segítségre lesz szüksége ezért elment hogy felébressze az éjelf druidákat a tízezer éves pihenojükbol. Felkelltette az osi szerelmét, Vihardüh (Stormrage) Malfuriont, Tyrande sikeresen felfrissítette a védelmet és visszaverte a Légiót. Malfurion segítségével, maga a természet kelt fel hogy eltüntesse a Légiót és a szövetségesét, az Ostort. Miközben keresett több alvó druidát, Malfurion véletlenül rátalált az osi földalatti börtönre ahol leláncolta a testvérét, Illidiant. Meggyozodve arról hogy Illidian segíthet nekik a Légió ellen Tyrande szabadon engedte. Úgy gondolta hogy Illidian segített nekik egy idore, de o elment hogy elintézze a saját ügyeit. Az éjelfek helytálltak és harcoltak a Lángoló Légió ellen kegyelmet nem ismerve. A Légió soha sem szüntette meg a vágyakozását a Végtelenség Kútjáért (Well of Eternity), sokáig ez volt a Világfa erejének a forrása és az éjelf királyság szíve. Ha az eltervezett támadás a fa ellen sikeres lett volna, a démonok darabokra szakították volna a világot. A Hyjal hegyi csata Medivh irányítása alatt Thrall és Jaina Büszkmocsár (Proudmoore) - az emberi erok vezetoje Kalimdorban ? felfogták hogy el kell felejtsék a nézeteltérésüket. Ugyanúgy mint az éjelfek - akiket Malfurion és Tyrande irányított ? egyetértettek abban hogy egyesülniük kell ha meg akarják védeni a Világfát. Egyesülve egy nemes célért, Azeroth fajai együtt dolgoztak azon hogy megerosítsék a Világfa energiáit ameddig lehet. Megerosítve a lelkek erejével Malfurionnak sikerült felszabadítani Nordrassil dühét. A fa végleg elpusztította Archimondot és kikötötte a Légiót a Végtelenség Kútjához, nem tudták elszívni a Kút energiáit, így az egyesült halandó seregek szétverték a Lángoló Légiót. Az áruló felemelkedése Warcraft 3X: The Frozen Throne Mialatt a Légió megszállta Ashenvalet, Illidiant kiengedték a börtönébol tízezer év után. Elégedetté akarta tenni a bajtársait ezért visszatért az igazi formájához és megszerezte magának Gul'dan Koponyáját. Ahogy az övé lett megismerte a démoni mágiát és megkapta még Gul'dan régi emlékeit is, azokat is amik arról a szigetrol szólnak amelyen a pletykák szerint Sargeras a sötét titán sírja van. Hatalmas erokkel Illidian szabadon járkálhatott a világban újra és hogy megtalálja a saját helyét. Azonban Kil'Jaeden találkozott Illidiannal és tett neki egy ajánlatot amit nem lehetett elutasítani. Kil'Jaeden mérges volt Archimonde veresége miatt, de a bosszúnál nagyobb tervei voltak. Érezte hogy a bábja, a Lidérc Király ereje túl nagyra nott hogy irányítani lehessen, ezért Kil'Jaeden megparancsolta Illidiannak hogy pusztítsa el Ner'zhul-t és végezzen az élohalott ostorral mindörökre. Cserébe Illidian kaphat egy kimondhatatlanul nagy erot és egy helyet a Lángoló Légió urai közt. Illidian elfogadta és rögtön készülni kezdett hogy lerombolja a Fagyott Trónt, a jégbörtönt ahol a Lidérc Király lelke volt. Illidian tudta hogy kell majd neki egy eros eszköz hogy elpusztítsa a Fagyott Trónt. Használva a tudást amit kapott Gul'dan emlékeibol, Illidian eldöntötte hogy megkeresi Sargeras sírját, és megszerzi a Sötét Titán maradványait. Elohívta az osi nemesszülteket a nagákat a sötét tengeralatti csarnokaikból. A ravasz Lady Vashj vezette nagák segítettek Illidiannak elérni a Törött szigeteket, ahol a pletykák szerint Sargeras sírja volt. Ahogy Illidian elment a nagákkal, az orzo Maiev Árnydal elkezdett vadászni rá. Maiev volt Illidian fogva tartója tízezer évig és megfogadta hogy újra elkapja. Azonban Illidian túljárt Maiev eszén és sikerült megszerezni Sargeras szemét hogy felhasználja azt. Az eros szemmel a kezében Illidian elutazott a varázsló városba, Dalaranba. Felerosítve a város energiáival, Illidian arra használta a szemet hogy megtámadja a Lidérc Király Jégkorona citadelláját a távoli Northrendben. Illidian támadása szétverte a Lidérc Király védelmeit és megrepesztette a világot. A végso pillanatban Illidian pusztító varázslatát megállította Maievet kisegíto bátyja Malfurion, és Tyrande papno. Tudva hogy Kil'Jaeden nem lesz megelégedve hogy nem sikerült elpusztítani a Fagyott Trónt, Illidian elmenekült a kopár dimenzióba, a Külvilágba: Dreanorba az orkok hazájának utolsó maradványaiba. Ott megpróbálta elkerülni Kil'Jaeden haragját és megtervezte a következo lépéseit. Miután sikeresen megállították Illidiant, Malfurion és Tyrande visszatért haza az Ashenvale erdobe hogy vigyázzanak a népükre. Maiev azonban nem lépett tovább olyan könnyedén és követte Illidiant Külvilágba. A Vérelfek felemelkedése Ezalatt az élohalott Ostor átváltoztatta Lordaeront és Quel'Thalast a mérgezo Fertoföldekké (Plaguelands). Csak néhány maroknyi Szövetséges lázadó erok maradtak hátra. Volt egy olyan csoport (nagy részben nemeselfekkel) akiket Kael'thas herceg irányított, a Napjáró dinasztia utolsó sarja. A nemeselfek gyászolták a hazájukat és ezentúl vérelfeknek (blood elves) hívták magukat az elesett népük becsületéért. Még amikor azon dolgoztak hogy visszatartsák az Ostort, nagyon szenvedtek mert el kellett válniuk a Napkúttól ami erosítette oket. Kétségbeesetten keresve a gyógyírt amivel enyhítheti népe függését a mágiától, Kael megtette a hihetetlent: csatlakozott Illidianhoz és a nagáihoz reménykedve hogy találnak egy új mágikus eroforrást hogy táplálják az éhségüket. A megmaradt Szövetségi parancsnokok úgy néztek a vérelfekre mint árulókra, és elzavarták oket. Nem volt hova menniük, Kael és vérelfei követték Lady Vashj-t Külvilágba (Outland) hogy segítsék a harcban Illidiant akit elfogott Maiev. Az egyesült naga és vérelf erokkel legyozték Maievet és kiszabadították Illidiant a fogságából. Külvilágban letáborozva Illidian összegyujtötte az eroit hogy megkezdje a második csapást a Lidérc Király és az erodje, a Jégkorona (Icecrown) ellen. Felkelés a Fertoföldeken Ner'zhul a Lidérc Király tudta hogy nem sok ideje van. Bebörtönözve a Fagyott Trónba (Frozen Throne), sejtette hogy Kil'Jaeden el fogja küldeni az embereit hogy elpusztítsák. A sebzés amit Illidian varázslata okozott szétrepesztette a Fagyott Trónt: ezért a Lidérc Király ereje napról napra csökkent. Kétségbeesve meg akarta menteni magát, ezért magához hívta a legnagyobb halandó szolgáját: Arthas herceget, a halállovagot. Habár az eroit elszívta a Lidérc Király gyengesége, Arthas egy Lordaeron-i felkelés kellos közepében volt. Fele az élohalott eroknek Szélfutó Sylvanas vezetése alatt megpróbálta átvenni az irányítást az elohalott birodalmon. Arthast hívta a Lidérc Király, ezért az Ostort ott kellett hagynia a hadnagya Kel'Thuzad kezében. Azonban, Sylvanas és a lázadó élohalottjai (Elhagyatott néven) elfoglalták Lordaeron lerombolt fovárosát maguknak. Építve a saját bástyájukat a lerombolt város alatt, az Elhagyatottak megfogadták hogy elpusztítják az Ostort, kiuzik Kel'Thuzadot és az alattvalóit a földrol. Legyengülve, de a mesterét mindenáron megmenteni akaró Arthas elérte Northrendet úgy hogy Illidian nagái és a vérelfek vártak rá. O és a nerubi szövetségesei versenyeztek Illidiannal hogy elérje a Jégkorona Gleccsert és hogy megmentse a Fagyott Trónt. A Lidérc Király diadala Arthas ért elsonek a Fagyott Trónhoz még olyan gyengén is. A rúnakardjával, Fagygyásszal széthasította a Lidérc Király jeges börtönét és ezzel kiszabadította Ner'zhul sisakját és páncélját. Arthas feltette a sisakot a fejére és o lett az új Lidérc Király. Ner'zhul és Arthas lelke egy lett, ahogy Ner'zhul tervezte. Illidiannak vissza kellett mennie Külvilágba, miközben Arthas lett az egyik legerosebb ember akit valaha láttak. Most Arthas az új és halhatatlan Lidérc Király Northrendben van és a pletykák szerint újraépíti a Jégkorona Citadellát. A megbízható hadnagya, Kel'Thuzad parancsol az Ostornak a Fertoföldeken. Sylvanas és a lázadó Elhagyatottak csak Trisfalt foglalták el, egy kis darabot a háborús királyságban. A régi gyulöködések - Kalimdor meghódítása Habár övék volt a gyozelem, a halandó fajok egy olyan világban találták magukat ami háborúval volt szétzúzva. Az Ostor és a Lángoló Légió minden civilizációt elpusztított Lordaeronban, és majdnem sikerült nekik Kalimdorban is. Erdok voltak amiket újra kellett építeni, ellenszenveket kellett elásni, hazát kellett építeni. A háború mélyen megsebesített minden fajt, de maguktól összefogtak hogy együtt újrakezdjék, elindítsák a békét a Szövetség és a Horda közt. Thrall vezette az orkokat Kalimdorba, ahol megalapították az új hazájukat a Tauren társaik segítségével. Durotarnak nevezték az új földet Thrall meggyilkolt apja után, az orkok letelepedtek hogy újjáépítsék a néhai társadalmukat. Most hogy a démon átok véget ért, a Horda megváltozott egy harci gépezetbol egy békés szövetségbe. A nemes taurenek és a ravasz trollok a Sötétlándzsa törzsbol, Thrall és az orkjai az új béke korszakát keresték a saját földjükön. A megmaradt Szövetséges erok Jaina Büszkmocsár (Proudmoore) alatt letelepedtek Dél-Kalimdorban. A Pordagonya Mocsár (Dustwallow Marsh) keleti partjain újjáépítették Theramore városát. Ott az emberek és a törp szövetségeseik azon dolgoztak hogy fennmaradjanak egy olyan földön amely mindig ellenséges velük. Habár Durotar és Theramore orei fenntartották a békéjüket, de ez nem azt jelentette hogy örökre így lesz. A béke az orkok és az emberek között akkor ment tönkre mikor megérkezett egy eros Szövetséges flotta Kalimdorba. A hatalmas flotta Daelin Büszkmocsár admirális(Jaina apja) parancsnoksága alatt elhagyta Lordaeront mielott Arthas elpusztította a királyságukat. Több hónap hajózás után Büszkmocsár admirális Szövetségi túléloket keresett. Büszkmocsár armadája komoly fenyegetés volt ha a békét fenn akarták tartani. Mint a Második Háború közismert hose, Jaina apja a Horda régi ellenfele volt, és elhatározta hogy elpusztítja Durotart mielott az orkok belépnének a földjükre. A Nagy Admirális kényszerítette Jainát hogy egy rettento döntést tegyen: segítse ot az orkok elleni csatában és árulja el az új szövetségeseit vagy harcoljon a saját apja ellen, hogy fenntartsák a sérülékeny békét amit a Horda és a Szövetsége végre megkötött. Sok gondolkodás után Jaina az utóbbit választotta és segített Thrallnak legyozni az orült apját. Sajnálatos módon Büszkmocsár admirális meghalt a csatában mielott Jaina kibékült volna vele és elmondta volna hogy az orkok már nem vérszomjas szörnyetegek. A huségéért az orkok megengedték Jaina seregeinek hogy visszamenjenek Theramoreba biztonságosan.

[Destrin]

Szóljon az aki végig olvasta most unioatya idézeteit    

[showman]

hat, majd kinyomtatom ezt is es ugy olvasom max

[Pocok]

Én. pl nem látok semmi izgalmasazt egy ilyen szövegben ... az emulálás története az leglább ad vmi infót... de ez...

[delton]

a wow koppintása topisban írták

vegen en is megnezem
lehet hogy jobb lessz mint a wow.. ha a blizz nem iparkodik... de ennek elonye is van, lehet hogy a blizz kidob vegette meg 1 kiegeszitot...

a 4story miatt 

[showman]

a wow koppintása topisban írták

vegen en is megnezem
lehet hogy jobb lessz mint a wow.. ha a blizz nem iparkodik... de ennek elonye is van, lehet hogy a blizz kidob vegette meg 1 kiegeszitot...

a 4story miatt 

Igen, hogy ne maradjanak le (blizz)... de ezt csak en gondolom igy